A lány,aki lezuhant az égből,és túlélte az őserdőt

Juliane Koepcke története a világ egyik leghihetetlenebb megmenekülése. Az őt szállító repülőgép 1971 karácsonyán egy heves viharban darabokra szakadt az Amazonas esőerdeje felett. A fiatal lány az üléséhez csatolva zuhant a mélybe, ám csodával határos módon életben maradt. Megpróbáltatásai azonban ekkor még csak elkezdődtek.

Tizenegy nap egyedül az őserdőben

 1971. december 24-én a 17 éves Juliane Koepcke édesanyjával együtt felszállt a perui LANSA légitársaság Limából induló járatára. A repülőgép hatalmas viharba került, villámcsapás érte, majd a levegőben darabokra szakadt.

Juliane még mindig az üléséhez rögzítve zuhant mintegy háromezer métert az Amazonas sűrű erdejébe. A zuhanást valószínűleg lelassította az összekapcsolt üléssor, a fák lombkoronája pedig valamelyest tompította a becsapódást. Amikor magához tért, teljesen egyedül volt. Kulcscsontja eltört, több helyen megsebesült, az egyik szemére pedig alig látott.

Juliane szülei kutatóként dolgoztak az őserdőben, ezért a lány ismerte annak néhány túlélési szabályát. Tudta, hogy egy patakot követve előbb-utóbb nagyobb folyóhoz, majd emberekhez juthat. Napokon keresztül gyalogolt és úszott a víz mentén. Élelme alig volt, sérüléseit rovarok támadták meg, de nem adta fel.

A tizenegyedik napon egy csónakra és egy közeli kunyhóra bukkant. Az ott dolgozó favágók rátaláltak, ellátták, majd biztonságos helyre vitték. Juliane a repülőgép 92 utasa és személyzeti tagja közül egyedüliként élte túl a szerencsétlenséget.

Később biológus lett, és életét az élővilág kutatásának, valamint a perui esőerdő védelmének szentelte. Hihetetlen története nemcsak a szerencséről, hanem a lélekjelenlétről, a megszerzett tudásról és az ember rendkívüli élni akarásáról is szól.