Boszorkánykonyha – illatos szappanok és vidám találkozások

Életemben először vettem részt közös szappankészítésen, és már az odajutás is felért egy kisebb kalanddal. A helyszín egy eldugott kis utcában bújt meg, így először azt kellett megtalálnom, mielőtt beléphettem volna a „boszorkánykonyhába”. Szerencsére sikerült célba érnem, és hamar kiderült: megérte keresgélni!

Nyugdíjas korú hölgyek és egy úriember társaságába érkeztem. Személyesen most találkoztam velük először, de a közös tevékenység hamar elindította a beszélgetést. Ismerkedtünk, meséltünk magunkról, és közben nekiláttunk az illatos alkotásnak.

A boszorkánykonyhában ezúttal szappanalap olvadt, színek kerültek elő, és karácsonyi hangulatot idéző illóolaj tette különlegessé a készülő darabokat. Mindenki hozott magával formát, így izgatottan tervezgethettük, mibe öntjük majd a megolvasztott alapanyagot.

Az alapanyagokat közösen vásároltuk meg, az elkészült szappanokat pedig egy későbbi jótékonysági vásárra szánjuk. Ettől még kedvesebb lett számomra ez az alkalom: együtt próbálhattunk ki valami újat, miközben másokra is gondoltunk.

A színezés és az illatosítás után következett a formák megtöltése. Aztán elérkezett a legnehezebb feladat: türelmesen kivárni, amíg a szappanok kihűlnek. Nagy volt az izgalom! Vajon milyen lesz a színük? Hogyan mutat majd a választott forma? Mikor vehetjük végre kézbe őket?

Várakozás közben bőven akadt miről beszélgetnünk. Ki honnan érkezett, mivel foglalkozik, mi minden érdekli – sorra kerültek elő a történetek és a hasznos gondolatok. Mire a szappanok elkészültek, a társaság tagjai is közelebb kerültek egymáshoz.

A legszebb pillanat mégis az volt, amikor végre kikerültek a formákból a saját készítésű darabjaink. Csodálattal forgattuk őket a kezünkben. Különös öröm látni, hogyan lesz a megolvasztott, színezett alapból egy kézbe fogható, illatos kis alkotás.

A karácsonyi illatok addigra már körülvettek bennünket, és még a kezünk is őrizte őket. Örömmel csomagoltuk a szappanokat, amelyek remélhetőleg a vásárban is mosolyt csalnak majd valaki arcára.

Új élménnyel és kedves ismeretségekkel gazdagodtam ezen a napon. Most már tudom, hogy egy vidám boszorkánykonyhához néhány forma, szappanalap és illóolaj mellett egy jó társaság is kell.

Velük most találkoztam először személyesen, de remélem, még sok közös alkalom vár ránk. A következő találkozásra pedig már az odavezető utat is ismerem!